A maják írása

Hieroglifák nemcsak az ókori egyiptomiak írásában léteztek: a maja kultúra írásmódja is hasonló jelekre épült. A különbség azonban, hogy míg a titokzatos egyiptomi írást sikerült megfejteni a 19. században, a maja rejtély teljes megoldása még mindig várat magára.

Közép-Amerika  területein - Közel-Kelethez és Kínához hasonlóan-  is függetlenül alakult ki az írás. Bár legalább hatféle közép-amerikai írásmódot ismerünk, eddig csak egyet sikerült megfejteniük a kutatóknak: a maják írását, amely a jelek szerint a legfejlettebb volt mind közül. A különböző kultúrák eltérő írásmódokat fejlesztettek ki, de  mivel a maja kultúra és a maja írás tudott a leghosszabb ideig fejlődni, a legtöbb emlék is tőlük maradt ránk.

A maja hieroglifák kialakítása önmagában is lenyűgöző művészeti teljesítmény volt (Forrás: Wikipedia)

Az egyiptomiakhoz hasonlóan a maják is önálló írást hoztak létre, amely idővel képes lett a beszélt nyelv szinte összes jellegzetességét kifejezni. A klasszikus maja írás egy kombinált kép- és szótagírás, hasonlóan a mai japán írásmódhoz. A  japán kandzsi jelek elvont  jellegével ellentétben a maja írásjelek vizuálisan sokkal felismerhetőbb formában maradtak meg, akárcsak az egyiptomi hieroglifák.

Legalább tízezer maja feliratot ismerünk jelenleg. A kőbe faragott maja feliratok emlékműveken és épületeken, továbbá barlangokban, fába vésve, kerámiákon és szinte minden lehetséges időtálló tárgyi leleten maradtak fenn. Számos kódexük áldozatul esett az 1500-as évek kódexmegsemmisítési hadjáratának.

Jelenleg mindössze négy maja kódex létezéséről tudunk, és ebből csak három eredetiségéhez nem férhet kétség. Ezeket – a jelenleg őket őrző városok nevei alapján – Drezdai, Párizsi és Madridi kódexekként tartják számon. Hogy miként kerülhették el a kódexmegsemmisítéseket, és hogyan jutottak át Európába, máig rejtély.

A Drezdai kódex egy lapja (Forrás: Wikipedia)

A maja hieroglifák hosszú és kalandos megfejtése

A 16. század végére a maja írás szinte teljesen feledésbe merült. A tudósok és a kutatók értetlenül álltak a mívesen vésett maja jelek előtt. Sokáig tartott a felismerés: nem logogrammok, azaz szójelek, nem is képírás, mint ahogy sokáig gondolták, hanem legtöbbjük szótagjelekből áll.

A maja jelek négyzetes alakúak és balról jobbra, fentről lefelé, kettes oszlopokban kell őket olvasni.

Az évszázadok alatt a maják kb. 1000 hieroglifát használtak – bár ezekből valószínűleg egy időben maximum 300-at – melyeknek 70 százalékát jól értjük, 20 százalékát pedig csak többé-kevésbé. A jelek közül 200 darab szótagokat jelölt, amivel elméletileg a beszélt nyelv minden apró részletét ki lehetett fejezni. Mivel sok szótagnak több jele is volt, valójában összesen csak 80 szótagról van szó. A többi hieroglifa főneveket jelölt, és sok embléma-jel is létezett, mint például a maja városok jelei.

A hieroglifák megfejtését a mai napig megnehezíti, hogy két vagy több –logikailag egymás után következő – jelet többféleképpen is összekombinálhattak a maja írnokok. Az egyik jel a másikat félig eltakarhatta, vagy egyik a másikon belülre kerülhetett, mi több, a két jel akár teljesen is egybeolvadhatott, az eredeti jelek különböző tulajdonságait megőrizve. Fél tucat különböző jelet használtak például az egyes szám harmadik személyre, az ő-re.

A hieroglifák megfejtését nagymértékben bonyolította a többféle jelösszevonás

Akár a legtöbb írott nyelvben, a majában is van többhang-értékűség (mint például magyarban a „nő” lehet a főné, vagy a növekedni ige), valamint rokonhangzás (például a folyt és a fojt igék), de a képírás jelleg miatt ezeket lényegesen nehezebb megkülönböztetni.

Bár bőven van még teendő, a maja hieroglifák megfejtése az utóbbi harminc évben felgyorsult tempóban halad.

Forrás:

Harri Kettunen, Christophe Helmke: Introduction to Maya Hieroglyphs, Sixth Edition, 2004

www.nyest.hu

• < Előző
• Következő >