De nehéz az iskolatáska...

Szeptember, azaz kisasszony hava nagy változásokat hoz a családok életében: kezdődik az iskola. Van, akinek ismét kezdődik, és mindig vannak újak, akik életükben először lépik át  életüket a későbbiekben oly nagymértékben befolyásoló épület kapuját.

A kis elsősök szülei gondos kutatómunka után terelgetik gyermekeiket a kiválasztott intézmény tantermébe. A korábbi hagyományokkal szakítva, ma már nem elsődleges cél az iskola közelsége, hiszen a legtöbb családban van autó, így a szülők gyakran vállalják a csemete napi szállítását a jobb szolgáltatás reményében.

Igen, ezt is megértük: az általános iskola is sokak számára egy szolgáltatás. Minél többet, minél látványosabbat minél drágábban szolgáltat, annál népszerűbb. Két tannyelvű, saját egyenruhával rendelkező, erdei iskola rendszerű és még sorolhatnám az extrákat. Bizonyára ezek sem elhanyagolható tényezők, de megkérdezi-e a gyermeke számára iskolát kereső szülő, hogy tessék mondani, milyen sztenderd alapján tanítják meg a gyermekemet írni? Azaz melyik írásfajtát fogja tanulni, és mennyi ideig milyen módszerrel tanítják meg olvasni?

A ’80-as évek óta több „bukott” olvasási módszert mind a mai napig nem törölnek az iskolák. A „megsaccolom”, hogy mi van odaírva módszer felbecsülhetetlen károkat okozott az így tanított nemzedékekben. Nem véletlen, hogy felnőttként sem tudnak olvasni, könyvolvasás helyett inkább filmet néznek, felsőoktatásba való bejutásukat nagymértékben az olvasni nem tudásuk gátolja.

Az olvasás megfelelő elsajátításához idő kell. Sok idő. Nem szeptembertől Karácsonyig, hanem ennél jóval több. A szótagolásos módszer nem csak az írott szöveg jobb megértését teszi lehetővé, hanem sokat segít a későbbi helyesírásban is.

Ha a négy betűformát egyszerre, gyors tempóban tanítják meg, akkor a gyermek számára tengernyinek tűnő információ nem rögzül teljes mértékben.

cés kötéses írássztenderd

Ezt hivatott kiküszöbölni a  Meixner-módszer, mely egy sajátos betűtanítási sorrend alapján haladó program. Ez a sajátos sorrend különös gondot fordít arra, hogy egymástól a lehető legtávolabbi pontokon vegye elő az egymással bármilyen tekintetben hasonló, ezáltal könnyen összekeverhető betűket. így kerülendő el a Ranschburg-féle homogén gátlás, mely szerint az egymással összekeverhető dolgokat az emberek össze is keverik. A betűk közül sok hasonlít egymáshoz, gondoljunk csak a b, d és p betűkre. A betűtanítás során minél közelebb kerülnek egymáshoz az egymáshoz bármilyen szempontból hasonlatos elemek, annál nagyobb az interferencia veszélye, annál nagyobb lesz később az esélye az olvasás során a betűcseréknek.

Mi a helyzet az írástanítással? A legtöbb magyar általános iskolában még mindig az un. „cés-kötéses” álló írást tanítják. Pedig lenne ennél a 6-7 éves gyermek finommotorikájának megfelelőbb módszer is: pl. a 74 fokban jobbra dőlő Virágvölgyi – féle írástanítás.

A Virágvölgyi-féle dőlt betűs írás sztenderdje

Hogy minden betű könnyen tanulható legyen, Virágvölgyi megfelelő elemekre bontotta őket, gondosan ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb legyen az írás során az íróeszköz azonos vonalon való többszöri átfutása. Ez ugyanis gátló és fékező hatású. Ennek a dőlt betűs írásnak az a nagy előnye a többivel szemben, hogy míg a hagyományos, kapcsolt betűk kuszává válnak az írás tempójának fokozásakor, ugyanez nem észlelhető a dőlt betűs írásnál. A hagyományos álló írás közben a gyerekek keze elfárad, sőt gyakorta fájdalomra panaszkodnak. A dőlt írás lüktető ritmusa miatt ez nem fordul elő, minthogy írás közben több alkalom nyílik a kéz felemelésére, ugyanis az eleve „bele van építve” az írás ütemébe.
A jobbra döntés alkalmával a viszonylagosan keskenyebb betűk és a magasan elhelyezkedő kezdőpontok miatt a kéz rövidebb utat tesz meg az egyes betűk megformálásakor, mint az álló írás esetében.

Ez azért is lényeges, mert a jó kézírás nem pusztán formai vagy esztétikai kérdés. Írás közben bonyolult vonalrendszert kell az embernek produkálnia, és mindezt igen magas automatizálási szinten, valamint a bonyolultsághoz képest igen gyors tempó mellett. Ebből a szempontból mindegy, hogy „gyöngybetűkről” vagy „szálkás írásról” beszélünk, az viszont nem mindegy, hogy az írás görcsös, rendszertelen mozgásokat végző, vagy pedig lendületes és lüktető. A lüktetés a megfelelő izommozgásokkal hozható létre: a magunk felé húzott vonalak írásakor keletkező hajlító izommozgások és a magunktól eltávolodó vonalak húzásakor keletkező feszítő izommozgások váltakozásából kialakítva.

2000-ben érettségiztek hazánkban az első Virágvölgyi-módszerrel tanított gyerekek. Ugyanannyi idő alatt négyszer (!) annyi betűt képesek leírni olvashatóan, mint az álló írással tanult társaik.

Nem mindegy tehát, hogy az írás fájdalmas, görcsös, „nemszeretem” tevékenység, vagy könnyed, laza, az élő beszéd tempóját könnyen jegyzetelni tudó készség. Persze, sokan legyintenek, és azt mondják, hogy a számítógép úgyis kiszorítja a kézírást az életünkből, talán nem is kellene megtanítani a mai gyerekeket kézzel írni.

Nehezen képzelhető el olyan életforma, melyben minden körülmények között körülveszik az embert elektronikus eszközei, és azok áramforrásai. Vagyis a technika egyelőre nem fogja felváltani a kézírást, tehát annak tanítása és az írástípus megválasztása sem lesz elhanyagolható kérdés a jövő elsőosztályosai szüleinek körében sem.

Kárászné Tomanó Ágnes grafológus szakértő, szakoktató

2011.08.31.

• < Előző
• Következő >